Juhász Gyula

Élete

Általános:

• Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb magyar lírai kifejezője.

Háttér:

• Apja, Juhász Illés (1893-1902) posta- és távirdafőtiszt, anyja Kálló Matild (1862-1953); szüleinek első, bátortalan, zárkózott természetű gyermeke. Vallásos katolikus szegedi kispolgári családban nőtt fel.

Életútja:

• 1893-1902 között a szegedi Piarista Gimnázium tanulója volt.
• 1899 május 21-én jelentek meg első versei a Szegedi Naplóban augusztus 25-én az Ovidius című versét közölte a Budapesti Napló. 
• 1899. augusztus 26. – 1900. május 5. között piarista novícius (próbaidős, újonc szerzetes, aki még nem tette le a szerzetesi fogadalmát) volt Vácon. 
• 1903-1906-ban a Pesti Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója volt. 
• Barátságot kötött Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Oláh Gáborral. A Négyesy-szeminárium titkára lett. 1905-ben megismerkedett Adyval, aki nagy hatással volt rá.
• 1906.  júniusában tanárvizsgát tett, 1917-ben pedig publikálta első újságírói sikerét hozó vezércikkét a Szeged és Vidékében Tetemrehívás címmel. Ősszel a lévai piarista gimnáziumban kezdett tanítani.
• Később Pestre utazott, s a Lánchídról a Dunába akart ugrani, de ifjúkori szerelme, Klima Ilona véletlenül arra járt, s közölte vele, hogy Szegeden megjelent első verseskönyve (Juhász Gyula versei), s ezzel a hírrel visszaadta életkedvét. Október 3-án hazatért Szegedre.
• A nagyváradi premontrei gimnázium ideiglenes tanáraként egyik megalapítója volt Holnap antológiát kiadó költői mozgalomnak (Igen érzékenyen érintette amúgy is depresszióra hajlamos, labilis személyiségét Ady elutasító reagálása A Holnappal szemben (Ady nem vállalta föl az antológia költői „szellemi vezérének” szerepét).
• 1914. a pesti Nemzeti Szállóban mellbe lőtte magát. 1917-ben idegrohamot kapott. Április 9-én hivatalosan elmebetegnek nyilvánították. 1915. január elején megjelent második kötete, Új versek címmel.
• Az 1929-es év nagy részét a budai Schwartzer-szanatóriumban töltötte. A magány, az elszigeteltség fokozta idegbaját, 1937-ben veronállal megmérgezte magát.

Lírája:

• Hangulatlíra, szomorúság, zeneiség jellemzi. Versei rövidek, zárt kompozíciójúak, az utolsó sor tartalmazza a mondanivalót.
• Témái: szépség, művészet (képzőművészeti alkotások), könyvélményei; történelmi, irodalmi alakok, magyar táj szépsége, szerelem, szenvedők iránti szánalom.
• Juhász Gyula költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt, az utolsó sor mondani-valója rendszerint megemeli az egész verset. Kedvenc műformája volt a szigorú szabályokhoz kötött szonett. 

Szerelme:

• Megismerte Sárvári Anna (1887–1938) színésznőt, akihez reménytelen szerelem fűzte. Első Anna-verse 1908. október 25-én jelent meg.
• Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája.

Vallásossága:

• Vallásossága megtelik szociális tartalommal. Krisztus eszméjében a cselekvő emberségességet, a társadalmi igazságot, a szegények megigazulását éli át. A megváltás az ő szemében a szegény ember felszabadulása az elnyomottság, a megalázottság, az emberhez nem méltó gondok alól.

Összegzés:

• Juhász Gyula egész életén át boldogtalan volt, társtalan magánya sohasem oldódott fel, tragikus betegsége, pesszimista kedélyvilága csaknem a kezdetektől rányomta bélyegét verseire.

Így lett lírájának alaphangja a mélabú és a rezignált bánat. Költői stílusát kevésbé hatja át a szimbolizmus, mint a századelő nagy újítóiét, nyelve konkrétabb, reálisabb, érthetőbb. Költeményei általában rövidek, kompozíciójuk zárt. Az impresszionista hangulatlíra művelője volt. Mélyen hitt a szépségben és a művészetben, mely az elveszett Édent jelentette neki.