|
Tiszai csönd A vers 1910-ben jelent meg először A Hétben. Juhász Gyula otthon töltötte a vakációját. Az egyik este a Tisza parton volt és az ott átélt hangulatot jelenítette meg ebben a művében.
A költő egyedül ült a Tisza partján. Az este csöndje, eseménytelensége felébresztette benne a magány érzését. A magány, a kirekesztettség érzése a kezdetektől jellemző volt Juhász Gyulára. A Tisza-part varázslata megnyugvást jelent a zaklatott idegállapotú, depresszióra hajlamos költőnek.
1. vsz.: egy Tisza-parti este hangulatát érzékeljük, csend és nyugalom van, a hajók csöndesen ringanak a vízen
2. vsz.: a távolból hangfoszlányok érkeznek: „harmonika” szól
3, vsz.: az éjszaka lassan telik, a hold fénye ezüsttel vonja be a hajókat
4. vsz.: az égi róna és az égi tanyák említésekor talán a Szeged környéki tájra gondol
5.vsz.: egyedül van a költő a parton, magányában csak a hajók a társai
6. vsz.: a befejezésben a nyugtalan, zaklatott életet élő költő mintha révbe érne: „Ma kikötöttünk itthon, álmodók!”
A költemény olyan, mint egy impresszionista festmény:
- nem történik semmi, a látvány és a hangulat a fontos
- alig van benne ige, azok sem mozgalmasak (fon, nem mozdulnak, szól, felel, ballag)
Hallgasd meg, tekintsd meg!
https://www.youtube.com/watch?v=hq0FfxW7cCY
|