|
Tápai lagzi A „Tápai lagzi” 1923-ban keletkezett és a Magyarság című lap karácsonyi számában jelent meg. A verset Juhász 1923 pünkösdjére írta, akkor ünnepelték költői jubileumának 25. évfordulóját. Az ünnepséget követően Babits Mihállyal és feleségével Tápéra kirándult.
Juhász Gyula nem véletlenül a falut mutatja be, hiszen a falusi esküvő nem olyan, mint a városi. A falusi lagzi testközelibb, nyersebb, kevésbé távolodik el a násznép a pártól.
A mű témája a népi sors végzetes, sanyarú, megváltozhatatlan volta. A cím ellentétes a tartalommal. A lakodalom vidám, boldog eseményt sejtet, ám a költemény az emberi szenvedésről szól.
Az ifjú pár sorsa jelképezi a magyar falu kilátástalan helyzetét, reménytelenségét, tágabb értelemben az egész magyarság boldogtalan jövőjét.
A költemény ellentétekre épül: távol-közel, élet-halál, termékenység-pusztulás. A költő képei egyszerre konkrétak, életképszerűek és metaforikusan is értelmezhetők.
A mély magánhangzók túlsúlya teszi komorrá a hangulatot.
Hallgasd meg!
https://www.youtube.com/watch?v=1laEvgx8HJg
|